Pénz és spiritualitás (Jeff Foster cikkének fordítása)

 

Pénz és spiritualitás:

A személyes profittól vagy veszteségektől a mindenre kiterjedő jólétig

 

“Mert mit nyer az ember, ha az egész világot megnyeri is, de a lelkét elveszíti?”

– Názáreti Jézus

 

“Hosszú életet és jólétet!”

- A Vulkánok köszönése, Star Trek

 

Gyakran kaptam felkérést, hogy a spirituális tanításokért való fizetségkérés visszásnak tűnő témájáról beszéljek.

Személy szerint én nem látok benne semmi visszásságot. A visszásság valószínűleg annak az alapvető félreértéséből fakad, hogy kik vagyunk mi valójában, egy nagyon szűklátókörű és megosztó spiritualitás-szemléletből, és egy olyasvalamitől való félelemből, amitől egyáltalán nem kellene félnünk.

A PÉNZ SPIRITUÁLIS

Sokan, akik magukat spirituálisnak gondolják, a pénzt nagyon nem-spirituális dolognak tekintik (és milyen furcsa szétválasztást tesznek!). Azt mondják, hogy a pénz mocskos, az élettel ellentétes, egy folt a tudatosságukon, ami telve van az egóval. Néhányan még azt is kijelentik, hogy a spirituális tanítóknak soha nem kellene pénzt elfogadniuk, és a tanításokat vagy ingyen kellene végezniük, vagy adományokra hagyatkozva. És ha egy tanító pénzt kér a tanításért, az nem autentikus, talán még szélhámos is!

De álljunk már meg itt egy kicsit! Attól, hogy egy spirituális tanító nem szab meg “árat”, mélyen legbelül talán mégis azt kívánja, hogy a lehető legtöbb adományt gyűjtse be, vagy a lehető legtöbb tanítványt, vagy a lehető legtöbb imádatot, közszereplést, népszerűséget vagy tiszteletet. És az önzetlen, “vágy-mentes”, egótlan tanító képe, aki sosem kér pénzt – valójában egy nagyon jól jövedelmező karakterré lett.

Vagyis minden a motiváción és a szándékon múlik.

Nem a pénz a probléma, hanem a pénzzel kapcsolatos koncepcióink. A pénz egyszerűen része az életünknek, az életenergia egy természetes áramlási formája – a mi pénzsóvárságunk és a pénz körül kialakult félelmeink hozták létre azt a sok szenvedést és egyenlőtlenséget, amit a magunk és mások életében felfedezhetünk.

Amikor egy szolgáltatást vagy terméket ajánlasz – és ez magában foglalja a spirituális tanítást, az éneklést, a művészeteket, a gyógyítást, a terápiákat és bármit – milyen szándékkal teszed? Elsősorban a pénzért csinálod? Kizárólag a saját hasznodat keresed? Hogy személyes vagyont halmozz fel? Hogy saját magadat és az imidzsedet reklámozd? Hogy bármi áron, de növeld a saját biztonságodat és kényelmedet? Ez esetben soha nem leszel igazán gazdag a szó mélyebb értelmében véve – vagyis mélyen összeköttetésbe kerülve a jóléttel, az élet természetes áramlásával, az életenergia kifogyhatatlan körforgásával. A jólét, valamint az adás és elfogadás közötti teljes egyensúly fontosságának mély megértése nélkül nincs emberi lét.

A GAZDAGSÁG KÖRFORGÁSA

Amióta az emberek először “összegyűltek”, kapcsolatban vagyunk az élet körforgásával, az életenergia elsődleges áramlásával. Az élet nagyon sokat ad nekünk, gyakran többet mint amire szükségünk van; jól élünk: jólétben eszünk és iszunk, és a jó szerencsénkért hálából, és alázatosságból, és az egymástól való függőségünk megértéséből, vagy egyszerűen a létezés áhitata és csodálata miatt – viszonozzuk az élettől kapottakat és adunk, az élet pedig viszonzásul felénk ad, és a gazdagság áramlása folytatódik körbe és körbe. A világon a legtermészetesebb dolog, hogy jólétet szeretnénk és fejlődést, és ugyanezt azoknak akiket szeretünk. Hogy egyek legyünk magával a jóléttel – mert nem vagyunk különállóak ettől az áramlástól.

Abban a pillanatban, amikor elfelejtjük, hogy nem vagyunk elválaszthatóak magától az Élettől, és az elsődleges fókuszunkat a “gazdagságra” és a “saját profitunkra” állítjuk az egész világ jóléte helyett – elkezdődik a félelem. Ha a profit az elsődleges mozgatórugónk, ha a gazdagságunk az Életről való “leválasztódásra” és tisztán személyes előnyökre épül, akkor amikor végül elérjük a gazdagságot, hírnevet, és sikeresek leszünk, üresnek fogjuk érezni – ez nem az igazi gazdagság.  Ülünk az egymillió dolláros kastélyunkban és rothadunk, magányosnak érezzük magunkat és elhagyottnak, talán nagyobb romhalmaznak, mint bármikor előtte. Ezen felül pedig – ebben a múlandó és állandóan változó világban – mindig ott van annak a lehetősége, hogy elveszítjük azt amit megnyertünk; sikerességünkkel, valamint látszólagos biztonságunkkal és kényelmünkkel együtt. Ez pedig hatalmas nyugtalanságot okozhat.

Mindez annak az alapvető félreértéséből ered, hogy kik is vagyunk valójában. Az „én nyereségem” és „az én kényelmem” igazából nem az, amire vágyakozunk. A szó legmélyebb értelmében vett gazdagságra vágyunk, ami a természetünkből adódó elválaszthatatlanságunk az élettől és egymástól. Ez az igazság arról, hogy kik vagyunk. A pénz önmagában nem adhatja ezt meg nekünk.

AZ ADÁSNAK ÉS AZ ELFOGADÁSNAK AZ ÖRÖME

Amikor örömmel tesszük azt, amit szeretünk, és szeretjük azt, amit teszünk; amikor igazi összeköttetésben vagyunk az élettel és engedjük, hogy szabadon áramoljon rajtunk keresztül; amikor a zene, a művészetek, a kreativitás és az inspiráció megmozdulhat és kifejeződhet bennünk; amikor az eredeti és kreatív megnyilvánulásainkkal fordulunk a közösség többi tagja felé (az öröm csodájáért és nem a nyereségért vagy az imidzsünk fenntartásáért); amikor „visszaadjuk” amit az „élet-piacterén” kaptunk (ott, ahol mások gyűjtenek): lehetséges, hogy némelyek örülni fognak annak, amit mi megosztunk (magunkból), talán még majd többet is akarnak belőle; talán inspirálja vagy megindítja vagy segíti őket; még talán megváltoztatja az életüket is – így a mi gazdagságunk az ő gazdagságuk lesz (mert ez a kettő ugyanaz a gazdagság) –; és talán arra indítja őket, hogy valamilyen módon viszonozzák nekünk. Megérintve az által, amit megosztottunk magunkból, mások sürgető és örömteli késztetést érezhetnek, hogy a jólétünkhöz hozzájáruljanak akár pénzzel is az ő saját gazdagságuk gyümölcséből. Tudván, hogy az adás és az elfogadás az élet egyazon mozgásának a megnyilvánulásai. Ilyenformán a pénz csak zsetonja a gazdagságnak, mondhatod, hogy a szeretet mozdulása.

Amikor Bob Dylan megosztja „zenei költészetét”, vagy Marlon Brando úgy játszik, hogy nem is játszik, vagy Mozart mennyei zenével ajándékoz meg, vagy Shakespeare a szavaival, vagy Billy Holliday a szívéből énekel; amikor egyesek táncolnak vagy festenek vagy létrehoznak valamit saját egyedi, váratlan és izgalmas módjukon; és ez inspirál, megindít, megváltoztat, örömmel tölt el és tettre sarkall minket; gyakran örömmel adunk viszonzásul nekik, hogy hozzájáruljunk az ő jólétükhöz, és egyúttal mindazokéhoz, akiket megérintettek vagy akiket ezután fognak. Azt akarjuk, hogy az élet folytassa áramlását, önmagunkért és az egész emberiségért egyaránt. Amikor pénzt adunk, egyszerűen az ezért érzett hálát fejezzük ki. Innen nézve egy jó spirituális tanító csak egy művész, egy költő, egy zenész, aki ecset vagy hangszerek helyett szavakkal és csenddel alkot. A szándéka viszont ugyanaz: visszamutatni az élet legmélyebb igazságára.

Láthatod tehát, hogy a spiritualitás és a többi dolog közötti különbségtétel teljességgel illúzió. Az élet Egy. Oszthatatlan.

A spiritualitás művészet, és a művészet spiritualitás. Ha úgy tekintünk a spirituális tanítókra, mint művészekre akik a nyereség hajszolása helyett a gazdagságukból adnak, akkor boldogok leszünk, ha viszonozhatjuk a művészetüket. Nagyon sokat kapunk tőlük és ezért mi is adunk, még ha amit adnak nem is tapintható és semmiségnek is tűnhet az elme számára. Annak ellenére, hogy a zene és a művészet „ingyen van”, mondhatjuk-e, hogy a művészek csak „vizet árulnak a folyóparton” amikor könnyeket csalnak a szemünkbe és örökre megváltoztatják a  szemléletmódunkat?

Ha azt válaszoljuk: „Nem! Nem fogok fizetni! Ezt ingyen kellene adniuk!” – nem magunkat zárjuk-e el a gazdagságtól és a hálaadástól és így magától az élettől? Erre mindannyiunknak magában kell megkeresni a választ.

AZ IGAZI NYERESÉG

Amikor kapcsolatban vagyunk ezzel az univerzális gazdagsággal, ezzel az élettől való elválaszthatatlanságunkkal; amikor azt tesszük amit szeretünk és szeretjük amit teszünk; amikor megosztjuk az ajándékainkat, tehetségünket és készségeinket az „emberi piactéren”; amikor az örömünket sőt még fájdalmainkat is odaadjuk másoknak...igen...akkor hozzánk jön a pénz. Nyereséget szerzünk. Nem a pénzkeresés volt a célunk (hanem hogy gazdagodjunk és hozzájáruljunk mások gazdagodásához), de a pénz jött, mint a szeretet „mellékhatása”.

Leegyszerűsítve: szert tehetünk anyagi nyereségre ha a célunk az, hogy a világ jólétéhez hozzájáruljunk. Ilyenformán a nyereségszerzés valójában egy szépséges, megindító és nagyon ártatlan dolog is lehet: megérintettünk másokat, és ezáltal mi magunk lettünk megérintve. És a megszerzett nyereséggel az élet körforgását tarthatjuk mozgásban: továbbra is adunk és megosztunk, hogy még tovább növeljük a világ jólétét.

Ha több pénzünk van, akkor többet tudunk tenni a közös jólétért – nem csak a magunkéért és a közvetlen rokonainkéért, de a városunkban, az országunkban, a kontinensen élő emberekéért, sőt még talán az egész világéért. Képesek lehetünk kórházak vagy iskolák építésére, gyógyszereket biztosítani a szegényeknek, fontos kutatások támogatására, vagy egyszerűen több adakozásra és ingyenes szolgálatra azok felé, akiknek kevesebb pénzük van. Ki lenne képes megmondani, hogy mennyi minden lehetséges olyankor, amikor a pénz birtoklásával kapcsolatos „spirituális” félelmünk megszűnik?

Amikor megérted, hogy a pénzkereséssel kapcsolatos lent megbúvó vágyad egyszerűen a világ jólétéhez való hozzájárulásod ősi hívása, akkor megérted, hogy önmagában semmi gond nincs azzal, hogy pénzt akarsz keresni, és az ezzel kapcsolatos kondícionált „spirituális” bűntudat is elpárolog.

A pénz nagyon-nagyon spirituális önmaga igazi lényegében – mint ahogy MINDEN az. Rajtunk múlik, hogy megvizsgáljuk-e a pénzt körülvevő szándékainkat és motivációnkat – ez minden.

És végül talán mindannyian osztozhatunk, sőt örvendezhetünk egymás jólétében, ahelyett, hogy a féltékenység és a kritizálások börtönében rekednénk, megadva magunkat a „spirituálisnak” és „nem- spirituálisnak” mondott dolgok közti téves különbségtételnek.

Az a virágzó és az igazságban mélyen gyökerező spiritualitás, ami nem tesz többé különbséget az „anyagi(as)” és „spirituális” között, hanem átöleli a pénzt és látja annak az adásában és elfogadásában rejlő mélyebb igazságot.
Eredeti cikk:http://www.lifewithoutacentre.com/essays-transcripts/spirituality-and-money-from-profit-and-loss-to-prosperity/